Félúton Alapítvány története

"Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk..."
Seneca

1993. tavaszán két autó indult el a Déli pályaudvar érkezési oldalán található parkolóból. A két autóban nyolc józanodó alkoholista ült és a lelkük teljes szabadságában indultak Dobára, hogy vigyék a józanság hírét a kórházban szenvedő társaik részére.
Az ott megélt kórházi viszonyok egyikükben mély nyomott hagyott. A festői ok, a kórházi macskák rangos tisztelete, az ott kezelt alkoholbetegekkel szemben. A nyújtott körülmények egyáltalán nem hasonlítottak és meg sem közelítették egy a betegséget megillető ellátáshoz. Az alapítvány megalkotója azzal a gondolattal fordult az akkori szponzora felé, hogy valamit tenni kellene, hogy emberibb körülmények, és hatékony segítség adassék azoknak, akiknek betegségük miatt rövidebb-hosszabb időre védett gondoskodásra lenne szükségük, de az ne a kórházi "image" legyen. Továbbá kell lennie olyan programnak a világon, ami hatékonyan tud segíteni a kezelésen résztvevő alkoholistáknak. Szponzora, aki már akkor a legkiszolgáltatottabb réteg szociális segítőjeként dolgozott, azt válaszolta, írd le, hogy mit szeretnél tenni és aludj rá.
Az érzés hetekkel később sem változott, így elindult az alapítvány szervezése. Az elindító, az akkori közvetlen józan társaihoz, illetve azok barátaihoz fordult, hogy formailag összeálljon, és bejegyezhető legyen az alapítvány. Volt köztük, aki csak a nevét adta és jelezte, hogy aktívan nem kíván részt venni az alapítvány munkájában volt, aki konkrét ötleteivel támogatta, s volt, aki csak pénzével támogatta az alapítvány létrejöttét.
Az alapítvány konkrét szervezése 1993. augusztusában indult el, majd a benyújtott alapítási kérelmet a Fővárosi Bíróság 4495. sorszám alatt 1994. január 26-án Félúton Alapítvány néven bejegyezte.